A cikk, mely kiváltotta a fenti agymenést:
Konkrétan Brüsszelben az hangzott el Soros részéről, hogy továbbra is támogatja a nyílt társadalom létrejöttét, de nem tekinti járható útnak társadalmak erőszakos demokratizálását.
Gajdics Otto (természetesen kitüntetett) az egyik legkárosabb eleme a jelenlegi Magyarországnak. Az, hogy ilyen "értelmiségi" kezébe tömegtájékoztató eszközt ad valaki, önmagában nemzetbiztonsági kockázatot jelent, mert a MagyarIdőket olvasó, egyébként önmagában is fanatizálható tömeg hergelése igenis előbb utóbb valami olyanba fog sodorni bennünket, amit senki sem szeretne.
Jelenleg Magyarországon már régen nem a JOBB-BAL szembenállásról beszélünk, hanem konkrétan gonosz emberek irányította elkeseredett tömegről, és a másik oldalon eszüket egyelőre megőrző felellőségteljes gondolkodó polgárokról. És ebben a tömegben van jobbról-balról egyaránt, ahogyan a másikban is.
Persze nem hibáztatható az elkeseredett tömeg sem, akik szándékosan vannak olyan szegénységben tartva, ami egy lépésre van a teljes éhenhalástól, vagy abban a fajta szegénységben, amiben ugyan meg tudod teremteni az elvárt életkörümlényeidet, de egy percre sem tudsz félretenni, megalapozva ezzel egy olyan biztonságérzetet, ami a mindennapi nyugalmad előfeltétele.
Persze igazságtalan Botka "megmondása" is, miszerint fizessenek a gazdagok. Egyszerű üzenet, de súlytalan, ráadásul valamiért a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" féle magyar virtusra játszik rá. Önmagában a tény, hogy egy gazdag betesz a költségvetésbe, nem fog ételt adni a szegény gyermek szájába, és ez nem váltja ki háromgyerekes, gyerekeit egyedül nevelő családanya 6 ezer forintos gyógyszerét, amikor a gyerekeken végigszalad egy influenzajárvány. Az a család nem lesz többet együtt, mert anyának dolgoznia kell továbbra is, ha a kötelező tornaórákra kötelező sportcipőket három gyereknek kell megvenni.
Kellene nekünk valaki. Valaki, aki tényleg tud gondolkodni, és a tőmondatos üzeneteket csupa pozitívummal tölti meg. Hogy eltűnjön az apátia, hogy büszke lehessen egy roma az életére, mint cserdiben az emberek, hogy teljes értékű emberként legyenek kezelve a nem a klasszikus családmodellben élő emberek (természetesen az ezzel járó jogi egyenlőséggel), hogy valóban élhessen mindenki emberként.
