A cikk, mely kiváltotta a fenti agymenést:
Dragománt nem szeretik a pestisrácok és az azt olvasó népek, és ennek az az oka, hogy valóban nem tartják olvashatónak. Ez azért van, mert teljesen más dimenzióban gondolkodik, mint Ők. Olvastam bejegyzést, mely a liberalizmust romlottnak, mi több, betegségnek tartja. Abban nincs vita, hogy a liberalizmusnak vannak kissé, sőt, nagyon túltolt vadhajtásai, de lássuk be, a jobboldali-konzervatív gondolkodás is rendelkezik számos szélsőséggel.
Ezek jórészt abban térnek el egymástól, hogy míg a jobboldali szélsőség kirekeszt rendszerint, addig a liberális szélsőség azt is megmenti, aki nem is akarja, hogy megmentsék.
Itt nem erről van szó. Jelen törvény azt a teljesen hibás elképzelést kívánja gyakorlattá változtatni, hogy ha valaki bizonyos készségek terén nem annyira kiemelkedő, akkor azt automatikusan visszasorolja, másodrendűként kezeli. Így, ahogy eddig folyt a nevelés, előfordulhatott olyan, hogy van filmrendező, aki bár nem tud számolni, de a legszebb kompozíciókat rakja össze egy beállításhoz. Akad színészünk, aki bár kiválóan formál meg karaktereket, a szövegtanulással rendszeresen meggyűlik a baja, mert összefolynak a betűk a szeme előtt. Történetesen koruk egyik legnagyobb elméje se mozogni, se a hagyományos értelemben véve kommunikálni nem tud. És, bár kétlem, hogy ennyire messzire újra eljutnánk (abban azonban sajnos biztos vagyok, hogy igény volna rá), volt egy másik óriási koponya, aki szintén súlyos hátránnyal született, mert a szülei zsidó származásúak voltak, és így ő is az lett.
Ebben a felsorolásban olyan emberek vannak, akik a vélt vagy valós hátrányuk ellenére mégis példásan sokat tettek az emberekért vagy a tudományért. Amennyiben a mostani törvény már kisgyermek korban másodrendűként kezel embereket, elültetve bennük az értéktelenség érzetének magvát, simán csak megbélyegzi őket, mutogat rájuk, azzal olyan hibát követ el, ami egyrészt megbocsáthatatlan velük szemben, másrészt saját maga alatt is vágja a fát, hiszen bárki kerülhetne ki közülük.
Például valaki aki diszkalkuláviával küzd lehet olyan újságíró, aki számon kéri a regnáló hatalmat. És azt sem kétlem, hogy van olyan figyelemzavar, amit, ha elfogadnak, nem feltétlenül gátja annak, hogy valaki felelős, toleráns, népét szerető és vezető államférfivé váljon.
Ebben a felsorolásban olyan emberek vannak, akik a vélt vagy valós hátrányuk ellenére mégis példásan sokat tettek az emberekért vagy a tudományért. Amennyiben a mostani törvény már kisgyermek korban másodrendűként kezel embereket, elültetve bennük az értéktelenség érzetének magvát, simán csak megbélyegzi őket, mutogat rájuk, azzal olyan hibát követ el, ami egyrészt megbocsáthatatlan velük szemben, másrészt saját maga alatt is vágja a fát, hiszen bárki kerülhetne ki közülük.
Például valaki aki diszkalkuláviával küzd lehet olyan újságíró, aki számon kéri a regnáló hatalmat. És azt sem kétlem, hogy van olyan figyelemzavar, amit, ha elfogadnak, nem feltétlenül gátja annak, hogy valaki felelős, toleráns, népét szerető és vezető államférfivé váljon.
