Az történt nem is olyan régen, hogy az oviról, ahova jár a fiam, kiderült, hogy kapcsolatot tart fenn egy Japán testvérintézménnyel. Évente többször is érkeznek Japánban pedagógusnak tanuló fiatalok, akik kvázi tanulmányúton vesznek részt. Bevallom, ezernyi kérdésre készültem, egy 4 éves gyerek, aki addig nem látott idegeneket nyilván kíváncsi lesz... Most meg az van, hogy ebből kiindulva el kell majd jussak valahova, mert igaziból semmi sem történt. 

Azon a napon, amikor a látogatás történt, próbáltam felkészülni a szokásos miértek kétszeresére. Ilyesmikre számítottam, hogy miért kicsi a szemük?, miért kisebbek, mint Klári néni? , Miért mosolyognak furán?, Miért beszélnek viccesen?, stb.

Beszálltunk az autóba, nagyon jó kedélyű fiú, mosolygott, mint általában, meg is említette, hogy voltak vendégek, de egy kérdést sem szegezett nekem. Én meg bevallom, furán éreztem magam. Elkötelezett vagyok amellett, hogy egy teljesen elfogadó, toleráns, egészségesen liberális gyermeket adjak a világnak, nem azért, mert ez nekem fontos, hanem azért, mert meggyőződésem, hogy így lehet igazán boldog. Akkor, ha az igazán felesleges álproblémákat nem veszi magára. Merthogy álprobléma, hogy egy másik ember milyen származású,  milyen vallású, milyen szexuális beállítottságú. 

Igen a vallás is mindegy. Nem a muzulmánok terroristák, hanem a terroristák muzulmánok. Ha azt hisszük, hogy bárki, egészséges ember ölni akar, akkor tévedünk. 

De vissza az autóba. Nem értettem, hogy miért nem záporoznak a kérdések, pedig beszélt a napjáról. "Jöttek a nénik és a bácsik.", "Messziről jöttek, mert Japán messe van nagyon, apa", "Fotóztak, és beszélgettek is, egy néni segített nekünk". "Nézték, ahogyan játszunk".

Aztán leesett. Teljesen vak arra, hogy különbségek vannak köztük. Annyira, hogy mivel a nemiségnek sincsen jelentősége, még arra is vakok ebben a korban. Nem kevesebbek a lányok, nem többek a fiúk. Ebből pedig az következik, hogy a bármilyen alapon való megkülönböztetés egy felvett, belenevelt viselkedésforma.

Ma jött velem szembe ez a kép, ami a majdani Mars misszió lehetséges legénységét ábrázolja. Őszintén örülök, hogy színes csapattal indulunk a világűrbe. Nemek és rasszok vegyesen. 

És ha találkozunk a Marslakókkal, akkor mindenki úgy mutatkozik majd be, hogy Ember vagyok, a Föld bolygóról. És ez így jó.